Kezdő triatlonos blogja

Eltelt egy jó pár hét a triatlonos szezon záró versenye óta, s az edzések mellett hiányzott az adrenalin fröccsel járó próba. Így nézelődtem futó versenyek között. Így sikerült dönteni, hogy lefutom életem 1. félmaratonját. Néztem az időpontokat, a pesti rendezésű versenyre nem tudtam volna felkészülni, így Ádival megbeszélve a szeptember 25-én rendezendő Hírös Félmaratonra esett a választás. Volt rá 3 hét, annak az első 2 hetére kaptam egy kemény programot, azzal, hogy csak szóról szóra teljesítsem, mert különben megesz. Valóban olyan volt, kb úgy teltek a napok, hogy ébredés, edzés, meló, edzés, kaja, alvás. Másra nem igen volt energia. Viszont érezhetően javultam, erősödtem. Majd jött a frissülés a hétvégére. Általában a verseny előtti napokban már érzem, hogy kezdődik a "lámpaláz" viszont most teljesen nyugodt voltam.

Így érkeztük el a várva várt vasárnaphoz. Kis autókázás s már 8 óra körül a helyszínen voltam, mivel 9kor kezdődött a regisztrálás, így bőven volt időm az Ádi által adott verseny előtti dolgok elintézésére. Ekkor azért már éreztem az adrenalint az ereimben rendesen :)  Kicsit bóklászoltam hátha találok ismerősöket, egyszer csak Körözsi Sanyi szólít meg. Beszélgettünk, majd elment a kislányával futni egyet, addig én bemelegítettem.

Majd eljött az idő s mentünk a rajthoz. Együtt indultunk a 7km-t, 14km-t futókkal, meg nem tudtam, hogy milyen idő fog sikerülni, így próbáltam hátrább helyezkedni a rajtnál. (11 óra után pár perccel volt a rajt, de ekkor nem érződött, hogy meleg lesz) RAJT! Egy nem túl gyors, bemelegítő tempót kellett felvenni, visszafogtam magam amennyire tudtam. De így is előzgettem rendesen, élveztem a futást, a tájat, kb mint egy arborétum, olyan volt a környezet, a táj is változatos volt. (A pálya 90%-a füves volt. 3 egyenként 7km-es körből állt a futás.) Nem volt szabad órát használni, így lövésem nem volt, hogy milyen tempóban futok számszerűleg. De kellemes volt nagyon. Majd felbukkant az 5 km-es tábla, ekkor kezdtem gyorsítani a tempót, nem brutálisan de azért lehessen érezni, hogy javul a tempó. 3,5km-ként volt frissítő, mindenhol kortyoltam párat a vízből és vagy izóból. Körbe értem először, akkor ért be az egyik 7km-t futó sporttárs akkor hallottam meg az időt, 28'4x" volt, gyors fejben számolás után alig gyengébb 4'-es ezreknél, meg is lepődtem, főleg annak tudatában, hogy az első 2 km igen visszafogott volt,de fitt voltam, nem éreztem, hogy sok lenne a tempó. A második körben érzésre próbáltam még javítani a tempón. Csak azt nem számoltam bele, hogy a frissítő után nem abban a tempóban folytattam a futást hanem egy kicsit lassabban és onnan gyorsultam. Lement a második kör, itt is még erősnek éreztem magam, de azért már éreztem, hogy túl vagyok a felén. Majd elérkeztem a 17. km-hez. Ott jött egy fricska, combjaim minden előjel nélkül jelezték, hogy ez így nem fog menni sokáig, visszább is kellett venni. Éreztem ha nem így teszek akkor bajban leszek. A maradék 4km elég visszafogott tempóban telt. Az utolsó km-t megnyomtam amennyire telt, beérkezéskor nem tudtam a pontos időt amivel végeztem, csak hogy valahol 1h40' körül sikerült teljesíteni.

Mikor beértem, leültem elmajszoltam 2-3 almát megittam egy rakat vizet s közben nézelődtem, majd jött Sanyi neki álltam buzdítani, hogy nyomja meg a végét. :)

Örültem, mert sikerült teljesíteni, viszont mint kiderült fejben nem vagyok elég erős, hogy a holt pontokat átüssem, van még hova fejlődni minden téren. :)

Pontos eredményem végül: 1h41'40" lett amivel 90 indulóból 27. lettem abszolútban, korosztályban pedig 11 emberből 5. lettem. eredmények megtekinthetőek: itt

Ezek tudatában azért összességében boldog vagyok!

A rendezésről említeném meg, hogy nagyon szuper volt. A segítők mindenkit buzdítottak, frissítések flottul mentek. Nagyon pazar kis verseny volt. Jövőre ugyanitt!

A következő cél, majd ennek a megdöntése lesz!

Sziasztok!

Augusztusban került megrendezésre a triatlonos szezon záró versenye Faddon.Nagyon hangulatos verseny volt, de csak szépen sorban haladva...

Elég sűrű hétvégének néztem elébe, péntek utazás, szombat verseny, még aznap este utazás tovább Siófokra, majd másnap irány Zamárdi. :) Nagyon szuper hétvége kerekedett belőle. De kezdjem a leutazásnál. Szerencsésen munka után egy gyors ebéd és a már előző nap összepakolt holmik felvétele után spuri a megbeszélt helyre, s utána buszra pakolás s indultunk is. Itt köszönném meg még egyszer a MÚTK-nak a lehetőséget, hogy társulhattam hozzájuk, nagyon nagy segítség volt. Megérkezés után egy kis átmozgató úszás majd részvétel a tészta partin. Majd egy izgalmas este következett, majd alvás. :) Másnap késő délután kezdődött a futam. Kellően meleg időt fogtunk ki, de ennek ellenére nem volt vészes a dolog. Délután több ismerőssel találkoztam: Ádi, Fess, Szabi. Mindenkivel társalogtam amennyi épp összejött. Mivel az utolsó előtti futam volt az Övék végig néztem az úszásuk majd elmentem átöltözni, hogy le ne késsek a sajátomról. :) Majd a befutónál vártam, hogy megérkezzenek.

S jött a futamom. Bemelegítés után szinte az elsőként mentem a check in-hez s így a rajthoz is. Egy kellemes úszás s várni a rajtot, volt az utolsó feladat. S végre elrajtoltattak minket. Sikerült olyan jól helyezkedni, hogy kimaradtam a bunyókból és egy jó tempó felvétele után próbáltam valaki lábvizére keveredni, de ez nem jött össze.

Az úszás gyorsan el is telt, jött a depó, na itt sikeresen megkínlódtam. :) /1-2 sikertelen cipőfelvétel/ de végül csak sikerült minden és irány a keró pálya.

Sajna nem jött össze, hogy bollyal menjek, magam előtt 2 egyént(egymástól 3-400m távolságban haladtak) láttam akiket 1-2 km alatt megelőztem, de a távolabbi versenyző társult, de nem nagyon akart segíteni, hogy felváltva vezessünk, így szépen leutazta mögöttem az első 10km-t ( végig szigorúan 40 feletti tempót diktálva)majd a fordítónál sikeresen leszakítottam :). A fordító után 500m-rel utolértem egy újabb egyént aki partnernak bizonyult s szépen összejött,hogy "bolyozzunk". A fordító után megkaptuk a szembe szelet, de ennek ellenére nagyon jó tempót sikerült összehozni (37-40km/h). Ahogy így mentünk lőtávolba került egy 3 fős boly, egymásra néztünk a sráccal, próbáljuk meg utolérni őket, ez olyan jól sikerült , hogy faképnél hagytuk őket. :) Majd előttünk feltűnt egy újabb boly 5 fővel őket is sikeresen otthagytuk.

Gyorsan eltelt a 20km, és jött a futás. Éreztem, hogy nem fog menni egy túl nagy tempó, de azért ami tőlem telt azt kiadtam magamból.

Most nem jött össze a javítás 1h13' lett a vége. De majd jön a tél és majd jövőre kiderül, hogy mennyi javulást sikerül majd összehozni :)

Üdv:

Bodzsi

Az első kis firkálmányomban (http://bodzsi-tri.blog.hu/2011/06/26/egy_bemutatkozasba_burkolt_vilagszemlelet_lecke_a_sorstol) ott hagytam abba a dolgot, hogy miként született meg a gondolat, hogy triatlonozásra adjam a fejem valamint, hogy sikerült Ádi keze alá kerülni edzések terén.

Kezdődjék az utazás: :)

2011. februárjában indult a közös munka. Ekkor még erőnlét és állóképesség sajna valahol a bányászbéka hátsó fertája alatt volt található. Táplálkozás mindennek volt mondható csak jónak nem (ez látszott is rajtam: 83kg-mal indultam). Ádi azzal kezdte a terelgetésem, hogy először ezt kell helyre tenni, hogy az edzések mellé a megfelelő étkezést rakjam. (Ez még a mai napig csiszolódik :) )Kezdésnek egy felmérőnek beillő, nem túl nagy terheléssel járó edzés programot kaptam, melyben főleg futás és úszás szerepelt görgő és keró hiányában. Ekkor születtek az első PB-k: úszás 100m: ~1'50", futás: 1000m: 3'57". (itt látszik az akkori erőnlét mivolta). Eleinte heti többször kerestem fel Ádit, hol ezzel, hol azzal, elmondhatom, hogy le a kalappal előtte, hogy azt a sok hülyeséget elviselte. Teltek a napok, hetek és kezdtem észre venni, hogy az időeredményekben ha nem is, de az állóképességben észrevehető javulás történt. Majd márciusban jött egy kis futó összejövetel TF pályán (http://special-se.com/?p=639), ahol megismerkedtem több triatlonos "palántával", akik szintén Ádi keze alatt fejlesztik magukat. Itt jött az első áttörés, mert eddig csak 10-15" sikerült javítani 1000m-en, ekkor viszont meglepetésként sikerült egy 3'24"-es időt futni, majd 400m-en pedig 67" jött össze. Innentől kezdve ismét szépen, de a februári ütemtől valamelyest gyorsabban, javulni kezdtek az idők, főleg futásban-per pillanat a PB 3'05"-, mivel még az úszásban a technikám kívánta még a gyakorlást, ez a mai napig így van, de szépen fokozatosan-arra odafigyelve amikre Ádi felhívta a figyelmet-javul. Mint azt már említettem más oldalon, a héten sikerült kiúszni magamból egy 1'22"-es 100m-t. Aminek irtózatosan örülök. Menetközben sikerült egy szuper keróra szert tennem még május elején, ennek köszönhetően történt meg az edzések változtatása, így most már egy magasabb fokozatra kapcsolt edzésmunka folyik. Természetesen közben a kajálásokról sem feledkeztünk meg, melynek köszönhetően sikerült testsúlyban 6kg-nak látszó fölösleget leadni, viszont ez lehet több is, mivel sokat szálkásodtam, viszont az edzéseknek köszönhetően sikerült hasznos izomhoz jutni. Így jelenleg stagnálok a mérleget nézve, de azért tűnnek el a felesleges cipelendő terhek. A közérzetem javul, sikerült szimpatikus emberekkel megismerkednem, részt vettem 2 versenyen (http://bodzsi-tri.blog.hu/2011/07/04/elso_versenyem_1;http://bodzsi-tri.blog.hu/2011/07/04/verseny_vol_2_hatvan_lorinci), amikről már beszámoltam. Elmondhatom, hogy most kereknek mondhatom a kicsi világot amiben élek.

Összefoglalva az eddig leírtakat:

1000m futás: 3'57"-->3'05"

100m úszás: ~1'50"-->1'22"

kerón: top speed: 65,9 km/h

Ezeket sikerült Ádám segítségével kihozni magamból ezidáig, ezért hatalmas köszönet Neki!! Kíváncsian várom, hogy milyen eredményekről fogok tudni beszámolni Nektek, Kedves Olvasók, egy pár hónap múlva.

Addig is csak ajánlani tudom aki még vacillál, hogy elkezdjen-e triatlonozni, hogy vágjon bele mindenképp, sok szép élménnyel gazdagodik!
 

Nem utolsó sorban, pedig az idei Ironman versenyen indulóknak kívánom a legjobbakat a versenyhez, hajrá skacok!!!! Aki tud szurkoljon nekik!!!!
 

Ismét hétvége, ismét verseny. Az időjárás kicsit szomorkás, de legalább nem esik az eső. Mivel elég korán megérkeztem a hazai kis triatlonistákhoz csapódtam, hogy ne csak tébláboljak amíg megjönnek a többiek, gondolok itt Zsófira,Szabira,Ádira. Hangosbemondón közlik óránként a vízhófokot, elég lehangoló:19°C környéke. A profibbakat elhallgatva egyre több embernél merül fel a neoprén használata. Aztán összefutottam a várt ismerősökkel kivel kevesebbet kivel többet, de sikerült beszélgetni. Aztán végre jött a várva várt rajt. Check in után jött az elsőre hidegnek gondolt víz. Belemenve kellemesnek bizonyult, bár egy pár fok plusz miatt nem panaszkodtam volna. Sikerült a hátsó sorokat elfoglalni, hogy lehessen látni merre lehet kerülgetni a nagyobb csatákat. Végre rajt. (Jól jött a mozgás a gémberedett tagoknak :) ) Nem adtam ki magamból a maxot úszásnál (majd kapok a fejemre), de egy biztonsági úszással sikerült egy 13'40"  körüli időt repesztenem :), aminek irtózatosan örülök. Egy gyors depózás után kiérve a keró pályára látom, hogy 2 egyén kb 200m előnnyel megy előttem, irány utánuk, kb 5-600m-en belül sikerül megfogni őket, jó kis boly lett belőle, mert szépen sorjában kezdtük megfogni az embereket, meg 1-2 bolyt is. Sajna csak féltáv környékén sikerült összehangolni, hogy kilinként menjen a lánctalp, de azért addig is adtuk neki rendesen (Mint a végén kiderült, közel 37-es átlaggal zártuk a kerós szakaszt) :D. Beérve a depó közelébe már egy kicsit későn sikerült pörgősre váltani, hogy futásnál ne legyen teljesen beállva a comb, de ebből is sikerült tanulni. Így az 1,5 km eléggé nem úgy ment mint szerettem volna. Plusz még van hova erősíteni a futást is, hogy ne legyen ilyen hosszú aklimatizálódási szakasz. Az utolsó pár száz méteren Zsófitól kaptam egy kis többletet, hogy nyomjam meg majd Áditól jött az instrukció, hogy növelni kéne a frekvenciát. Ahogy tudtam próbáltam teljesíteni. Beérve a célba rápillantok az órára, szemeim kb mint egy bagolyé: 1h11'52". Összejött amit "ígértem", de inkább csak írtam az első beszámolóban. Majd 18'-et sikerült javítani. Ismét egy hatalmas élménnyel lettem gazdagabb. Egy kis pihi után csatlakozás Zsófihoz, Ádihoz egy rövid beszélgetés erejéig. Majd irány haza. Most egy hónap edzés/készülés Fadd-Domori-ig. Hátha ott is sikerült egy kicsit faragni még az időből. ;) Addig is közben szurkolás az IM-en indulóknak!!

Megérkezésünkkor kellemesnek épp nem mondható esős, hűvös időjárás fogadott minket.  A verseny előtti kötelező dolgok elintézése után, azon kaptam magam, hogy már depózni kell és lassan lehet indulni a rajthelyre. No itt kapott el az izgalom, adrenalin fröccs teljesen elfelejtette velem, hogy még a didergős időjárást. Majd felhangzott, hogy kérik a versenyzőket a rajthoz. Egy kis bemelegítés után a kellemes meleg vízből ismét a kimászni a hűvösbe teljesen lehiggasztotta a verseny lázat. Helyezkedés az utolsó pillantokban, többen fennhangon jelzik a versenybíráknak, hogy „indítsad már, hideg van” . S megszólalt végre a kürt, az első 50-100m kellett, hogy felvegyek egy nem túl erős , de még is jónak mondható tempót s kifogjam valaki lábvizét. Az 1. kör után éreztem, hogy nem lesz ez rossz, bírom ezt tovább, mármint az úszást. Az úszás 16:04 lett ami hozzám viszonyítva jónak mondható. Egy rövid depózás, majd irány a kerópálya. 6 kör a teljesítendő táv. Az 1. kör nagyon jó tempóban telik, előzgetek rendesen (6-8 főt sikerült magam mögött tudni), a kör közepén jött a macskaköves része a pályának, itt kis tempó visszavétel, hogy ne rázza ki a paripát a kezemből, majd ismét ami a csövön kifér. Jött a második kör s tartva az előző tempót a macskaköves szakasz végére érve kicsit  hamar kezdtem el ismét növelni a tempót és ezt nem honorálta a vizes burkolat. Élve a rózsaszínpárduc szavaival kerékpár „balra el”, én pedig szépen csúszva folytattam az utam.Gyors felpattanás nézem a kerót, semmi baja, szuper, uzsgyi tovább, de már csökkentett tempóval. Így is ment szépen , majd jött egy újabb baki, sikeresen elszámoltam a köröket s így egy körrel többet menve értem vissza újra a depóba. Időm:50’37” lett, erre nagyon nem vagyok büszke, úgy érzem, hogy itt elveszítettem min 15’-et. Ekkor végre kezdett elállni az eső. Gyors cipő csere, s had menjen a dolog irány a futó pálya. Itt kezdtem el érezni a hátam, hogy húzódik az esés miatt. Próbáltam ráállni egy jó tempóra, ez most 4’30” körüli ezreket jelent, ami mint a végén kiderült simán lehetett volna jobb is mert maradt tartalék. A végén beérve ismerőst az utolsó 300m-t már nem nyomtam meg, így 22’58” végezve a futással az össz időm 1’29” lett. Kicsit sajnáltam, de sokkal jobban feldobott a dolog, hogy minden apróbb baki ellenére nagyon jól éreztem magam. Next time Hatvan.

Sziasztok!

Bodzsár András vagyok, alias Bodzsi. 7 éves korom óta sportolok, mivel kis településen élek, így nem sok lehetőség tárult elém akkoriban, plusz a labda mindig vonzott így a focival kezdtem a mozgás örömét megismertetni magammal. Közben mikor adódott a lehetőség elkezdtem cselgáncsozni. Ez elég rövid életűnek bizonyult, mivel az oktató hamar elkerült a városunkból. Így csak a foci maradt. Ez kitartott középiskola közepéig. Itt a tovább tanulás mellett döntöttem, amiben segítséget adott, hogy a foci csak hobbi volt :). Egyetemi évek alatt viszont kezdett hiányozni a sport, s ahol tudtam megragadtam az alkalmat: hol kispályás focikat, hol tollast(tesióra keretében), hol cselgáncs edzést, hol kondizást takart a dolog. Aztán megismerkedtem egy közös ismerősön keresztül Ádiékkal, de akkor még nem gondoltam, hogy elkezdek triatlonozni.

Az első löket akkor jött mikor végig néztem egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=rF7Bv9Rjl0E, s akkor éreztem, hogy egyszer Tisztelettel adózva a videón szereplő személyeknek szeretném teljesíteni az általuk megtett távokat. Beszélgetvén ismerősökkel felvetődött Ádám neve, hogy Vele vegyem fel a kapcsolatot ezzel kapcsolatban. Hál Istennek ez egy nagyon jó tanács volt, de erről majd egy következő posztban számolok be részletesebben. Visszakanyarodva a videóhoz szeretnék elmesélni Nektek egy történetet magamról ami párhuzamot mutat a videón szereplő sráccal. S itt jön a címben szereplő "lecke a sorstól" megvilágítása.

1992-t írunk. Házunkkal szemben volt egy közepes nagyságúnak mondható erdős, nádasos rész. Nagyon sok időt töltöttünk lenn a barátaimmal. Egyik ilyen alkalom után este egy kullancsot találtam magamon. Akkoriban nem nagyon volt még elterjedt és ismeret hiányában jól körbe kentük kenőccsel, de nem jött ki, így végül csipesszel távolítottuk el. Teljesen meg is feledkeztünk róla. Majd egy jó pár hónappal később arra lettek szüleim figyelmesek, hogy kevesebbet mozgok, zsibbadni kezdett kezem, lábam, fájdalmas volt a mozgás. Irány doki, onnan irány kórház, ismét 1-2 hónap tétlen vizsgálódás, mert a dokik sem tudták mitől lehet, már szinte mindenre megvizsgáltak, minden negatív. Ekkor eszébe jutott szülőknek, hogy volt kullancs csípésem. De ekkora már kezdett a dolog a tüdőmre is rámenni. Túl nagyon sok vérvételen, az utolsó teszt a kullancsra pozitív lett: Lyme-kór. Hál Istennek még az utolsó pillanatban derült ki. Innen indult a terápia napi több ezer mg anitibiotikummal. Egy év kórházba járás. Addig bármilyen mozgás forma 0-ra redukálva. A gyógyulásban nagy segítség volt, hogy eldöntöttem, hogy én még akarok focizni, kirándulni, stb.  Mikor meggyógyultam, akkor fogadtam meg magamban, hogy amíg tudok mozgok, sportolok. Mert tudom milyen az, mikor menne az ember de nem tud, nem teheti.  Másik nagyon tanulság, amire ekkor megtanított a sors, soha nem szabad feladni! Nagyon nagy erő az emberi akarat, mindig ott van mikor egyedül is van az ember. S mikor valaki a mélypontra kerül, gondolja végig, hogy másik százszor annyit küzd nap mint nap a napi megszokott, nekünk rutinszerű dolgokkal.(lásd a fenn említett videóban).

Ezeket szerettem volna így elsőre megosztani Veletek kedves Olvasók! Addig jó amíg ezt nem saját bőrön tapasztalja meg valaki, hanem ilyen kis firkálmányokból.

Remélem célt értem, hogy mindenki egy kicsit pozitívabban nézze a világot! :)